Kezdeményezésére Orosháza valamennyi óvodájában és elemi iskolájában községi költséggel végrehajtott ingyenes tejakció indult az 1931/1932. iskolaév telén. A program végrehajtására a nagy gazdasági válság idején 4 ezer pengő költségvetési hitelt vettek fel. Az akció a tanintézményekben egyszerre kezdődött, egy gyermekre 2,5 dl tej jutott naponta. A tejet pasztörizálva, higiéniai vizsgálatokat követően szállították az iskolákba, óvodákba, de előfordult, hogy a forralást helyben kellett megoldani, ami komoly problémát jelentett. A program keretében csak a feltétlenül rászoruló gyermekek kaphattak tejet. Azok a gyerekek, akik ingyen étkezésben részesültek, illetve társadalmi egyesületektől élelmezési segélyt kaptak a gazdasági válságra való tekintettel, nem vehettek részt a tejakcióban (Balogh, 2011).
A gyermekek hiányos táplálkozásának javítása, de különösen a tbc-fertőzöttség csökkentése érdekében olcsó és könnyen kivitelezhető megoldást jelentett a tejakció (Kührner, 2004). Dr. Batka István orvos kezdeményezésére a Makói Gazdák Tejszövetkezetének részvételével tejakciót indítottak Makón, amelybe csaknem minden oktatási intézmény bekapcsolódott. A város iskoláiban és óvodáiban 40 ezer liter tejet osztottak szét 1937. október 1. és 1938. június 1. között. Az akció évekig folyt, amelynek keretében a rászoruló gyermekek naponta 2 dl tejet és kenyeret kaptak reggelire (Tóth, 2004).
A harmincas évek végén kezdődött a „zöldkeresztes tejakció”, amelynek keretében a 3 év alatti gyermekek napi fél liter, a 3-11 éves gyermekek napi negyed liter tejben részesülhettek. A jogosultak körét kiterjesztették a terhes és szoptatós anyákra is (Kiss, 2004). A tejakciót kidolgozó szakemberek már 1940-ben megállapították, hogy a közjóléti vonatkozás mellett gazdasági jelentősége is van a szervezett tejfogyasztásnak. Statisztikai számadatokkal bizonyították, hogy a II. világháború idején indult tejakció 22-24 millió literrel növelte a tej fogyasztását (Balogh, 2011). Kürthy (1939-1940) megállapította, hogy igen áldásos volt a zöldkeresztes tejakció működése, mert 1939-ben a belügyi tárca államsegélye gyanánt 17 millió liter tejet osztottak ki a szegény sorsú falusi anyák, csecsemők, óvodások és elemi iskolások között. A következőévben 20 ezer terhes és szoptató nő, 50 ezer 3-5 éves és 100 ezer 6-11 éves gyermek alkotta a segélyezettek körét (Bielek, 1942). A II. világháború megszakította a tejakciót, és a tényleges iskolatej program csak az 1990-es évek elején indult újra. A budapesti iskolatej programot a Soros Alapítvány indította el 1991-ben 200 millió forint támogatással, majd 1998 szeptemberétől a Főpolgármesteri Hivatal által szervezett Tejalap az erre rászoruló fővárosi iskolásoknak juttatott tejet. A program keretében 2002 őszétől 76 ezer iskolás fogyaszthatott naponta iskolatejet (Tejportál, 2011).
A rendszerváltást követően, 1998. szeptember 1-jén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében indult újra az iskolatej-akció. A megye valamennyi bölcsődéjében, óvodájában és általános iskolájában naponta 2,5 deciliter tejet vagy kakaót kaptak ingyen a gyerekek. A teljes költség 70 százalékát a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vállalta magára, míg a fennmaradó 30 százalékot az önkormányzatok fedezték. Így 85 ezer gyermek jutott hozzá napi egy pohár tejhez.
A program két éven belül már hét megyére (Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg), Hódmezővásárhelyre és egy székesfehérvári iskolára (Joginfo, 2001) terjedt ki (FVM, 1999). A szaktárca támogatási keretéből 1,1 milliárd forint állt rendelkezésre, a terméktanács 200 millió forinttal járult hozzá a programhoz, a maradékot – a kiadások 30 százalékát – az önkormányzatok állták. Az akcióban részt vevő cégek poharanként 23 forint plusz áfa önköltségi árért szállították a tejet. A kezdeményezést 2001 áprilisában az agrártárca felfüggesztette, mivel az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint a minisztérium törvénytelenül, a piacra jutási támogatásokból, közbeszerzési eljárás nélkül biztosította a támogatást, amelyből a jogszabályi előírások szerint szociális célokra nem költhetett volna (Baltavári, 2001). Az iskolatejprogramot 2001. december 31-ig a Tej Terméktanács önállóan folytatta, amit a korábban fel nem használt maradványösszegek tettek lehetővé. A 2002/2003. tanév első félévére a 2382/2001. (XII. 20.) Korm. határozat biztosított 800 millió forintot. Az iskolatej programot a Tej Terméktanács a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium felkérése alapján 2002. szeptember-december között
saját hatáskörben folytatta, aminek megvalósítására 540 millió forint állt rendelkezésre a 2284/2002. (IX. 26.) Korm. határozat szerint. Az iskolatej program gyakorlatilag forráshiány miatt nem folytatódott 2003-tól, mivel a kormányzat az iskoláknak nyújtott élelmezési támogatást növelte ugyan, de azzal a megjegyzéssel, hogy a keretük terhére önállóan dönthetnek az iskolatej programról (Tejportál, 2011).
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás után, 2004. május elsejétől indult újra az iskolatej program. A 2003/2004. iskolaév tavaszi félévében (május-június) 952 iskolafenntartó, 320 ezer tanuló 2,5 millió liter tejhez, míg a következő tanév őszi félévében már 1 463 iskolafenntartó, 440 ezer gyermek 13,7 millió liter tejhez jutott hozzá (FVM, 2005)
Az ifjúság tudatos táplálkozási szokásait leginkább az általános iskolás korcsoportban (6-14 év) lehet pozitívan befolyásolni, ezért Magyarországon ez a csoport kapta a kiegészítő nemzeti támogatást.
A program indulásakor az óvodások és a középiskolások csak közösségi támogatásban részesültek, míg 2012-ben az óvodák fenntartói a közösségin kívül egységesen 50 százalékos nemzeti kiegészítő támogatást igényelhetnek.
A középiskolák továbbra sem kaphatnak nemzeti támogatást. A nemzeti támogatás biztosítása azért nagy jelentőségű, mert Németország példáján láthattuk, hogy a nemzeti támogatás alacsony szintje csökkenti az iskolatej programban résztvevők számát.
( forrás: http://iskolatej.kormany.hu/download/9/0d/50000/ak_2012_01_Iskolatej.pdf )
